A gyermekek számára a játék az egyik legfontosabb napi tevékenység, központi szerepet foglal el az életükben. Segíti őket a világ megismerésében, az abban való tájékozódásban, élményeik, szorongásaik feldolgozásában. Elősegíti a gyermek érzelmi, értelmi fejlődését, társas kapcsolatainak alakulását, segíti a nyitott személyiség kibontakozását.
A gyermek számára a játék egyszerre szórakozás, tanulás és munka.

Mindezek tudatában született meg a korai kommunikációfejlesztés csoportos és egyéni terápiás modelljének gondolata, majd e gondolatok hívták életre az immár több mint két évtizede, a Bliss Alapítványban működő „Játszócsoportot”.
Olyan gyermekek számára kerestünk módszert, akik sajátos központi idegrendszeri károsodásuk következtében, ép értelem mellett sem képesek a beszéd elsajátítására. Fontos, hogy addig is, amíg a beszéd megjelenik, kialakul, ne maradjanak kommunikációs lehetőségek nélkül a gyermekek.

A Játszócsoport célja 3-7 éves korú gyermekek kommunikációfejlesztése. Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy a szülő és a gyermek bevonásával közös, pozitív kommunikációs élményekhez juttassuk őket. Ha ezt sikerül elérni, remélhető, hogy felébred a gyermek kommunikációs kíváncsisága és motiválttá válik a környezetével történő kommunikációra.

Ebben a csoportban kerül sor a gyermekközösségekből rendre kimaradó, halmozottan sérült kisgyermekek első kortársi találkozására is. A csoporthoz való alkalmazkodás kialakítása során, az első megélt kommunikációs sikerek mellett a játékok segítségével ők is lehetőséget kapnak arra, hogy megtanulják mindazt, ami a hasonló korú, ép fejlődésű társaik számára már természetes.

Itt történik a későbbi fejlesztések, az oktatási munka alapfeltételeinek kialakítása is, pl. hogy a gyermek képessé váljék figyelmét az adott helyzetre fordítani, hogy bizalomteljes kapcsolatot tudjon kiépíteni új személyekkel (pl. személyi segítő), valamint az oktatást végző pedagógusokkal (logopédus, mozgásfejlesztő) is. Nagy váltást jelent ez: kibővül az addigi, feltétlen biztonságot jelentő szülők, családtagok szerető köre. A   Játszócsoport feladatai között szerepel a szülővel kialakult túl szoros kapcsolat fokozatos oldása is, hiszen ezek a kisgyermekek, ellentétben ép kortársaikkal nem képesek és nem is törekednek a csecsemőkori kötődés lazítására, a „nagyos” viselkedésformák elsajátítására.

A foglalkozásokon – a gyermekek számára kapaszkodót jelentő, rendszeresen visszatérő mondókák, népi játékok, rendszerbe épített rutineljárások, szokások kialakítása során – választási lehetőségeket kínálunk számukra. Természetesen eleinte csak két lehetőség közül tanulnak meg választani – pl. két játék, két hangszer, két mondóka, két mese –, később azonban képességeiknek megfelelően bővülhet az elemszám. Mint ahogy az is változik, hogy kezdetben csak tárgyak, később pedig fényképek, majd képek segítségével történik a választás.

A választás lényege a döntési képesség kialakítása, hiszen életünket átszövik a kisebb-nagyobb választások. Az átlagosan fejlődő gyermek hamar kiköveteli magának a választott játékot, ételt, filmet, könyvet stb., míg a mozgásában és beszédében korlátozott társa e területen sem tud tapasztalatokat szerezni. A fejlődés során – itt is a fokozatosság elvét követve itt – megfelelő ún. hangadó gépekkel képessé válnak arra, hogy választásaikkal, döntéseikkel alakítsák a foglalkozások tartalmát, reagáljanak az őket ért benyomásokra.

Játszás közben, a foglalkozás kezdetétől a végéig törekszünk valamennyi észlelési csatorna mozgósítására, tehát minden információ és inger több csatornán érkezik a gyermekhez: megnézik, meghallgatják, megérintik-megtapintják, megkóstolják… Mondom szavakkal, mutatom gesztusokkal, tárgyakkal, fényképekkel, elvontabb képekkel, jelképekkel is mindazt, amit szeretnék megosztani velük, megtanítani nekik. Azt reméljük, hogy valamelyik csatornán eljut a kívánt információ a gyermekhez, a többi csatorna pedig segít ennek az információnak a további feldolgozásában, megerősítésében.

A csoportos foglalkozások után lehetőség van a gyermek egyéni fejlődéséhez és igényeihez alkalmazkodó és ezekhez alakított egyéni fejlesztéseken való részvételre is. A foglakozások között,  választható lehetőségként szerepel a konduktív foglalkozásokon történő fejlesztés a logopédiai fejlesztés, a célzott mozgásfejlesztés, valamint a speciális kiegészítőkkel történő számítógépes foglakozás, amelyek során továbbra is hangsúlyos és meghatározó a kommunikációfejlesztés, amely átszövi az említett programok mindegyikét.